A múlt héten jelent meg egy hír, miszerint négyen kiléptek a RockBand és a Mobilmánia zenekarokból, köztük a nemrég munkanélküliségéről panaszkodó Vikidál Gyula is. Mivel nem általános, hogy szinte egy teljes csapat otthagyja a zenekarvezetőt, ezért Zeffer Andrást kérdeztük a történtekről, aki nem csak erről mesél a Hard Rock Magazin olvasóinak…

HRM: Most, így az interjú elején megkérdezhetném Tőled udvariasságból, hogy vagy, de akkor az információra éhes olvasók azonnal csuklásra kényszerítenék Édesanyámat, ezért inkább bele is vágok a közepébe. Az év elején szépen csendesen otthagyott a zenekarod nyolcvan százaléka, amely tényről azonban senki nem nyilatkozott egyelőre, csak miután az új formáció összejött, derült ki a nagyközönség számára mi is történt. Én most visszamennék az időben. Mi is történt köztetek?

Zeffer András (Zefi) : 2007-ben, amikor megúszva a leukémiát kikerültem a kórházból, még nem sejtettem, hogy rendkívül nehéz és fárasztó időszak következik az életemben. Az előző könyvemben leírtam, hogy mi történt addig és most készülök egy újabb könyvet írni arról, hogy mi történt azóta.
Mint ahogyan ma is, a RockBand tagjai - Kozma Tomi kivételével – akkor is kísérő zenekarként működtek, ezért már az együttműködésünk legelején jeleztem Nekik, ebből a dátumegyeztetéseknél gond lehet. Sajnos, az is lett. Október óta kértem a fiúkat, hogy üljünk össze az ezzel kapcsolatos problémák, az előttünk álló változások és az addig le nem rendezett dolgaink átbeszélése végett, azonban egészen idáig nem sikerült úgy egyeztetnem Velük legalább egy órát, hogy mindenki ott van a megbeszélésen. Így nem tudtuk megbeszélni azt sem – bár úgy gondolom, mindenki érzete -, hogy január elsejétől elválnak az útjaink, hiszen egyáltalán nem tudunk jól együttműködni, de főleg én nem tudok a továbbiakban együtt dolgozni Velük. Eddig csak a dobosunkkal és a gitárosunkkal tudtam megosztani egyik koncertünkön, hogy másokkal képzelem el a jövőt. Rendes gyerekek, jó zenészek csak az a pici plusz hiányzik belőlük, ami mind nekem, mind a közönségnek nagyon kell!!!
Röpke két éves pályafutásunk alatt végig azt láttam rajtuk, hogy semmi nem jó Nekik, arról nem beszélve, hogy sem zeneileg, sem alkatilag nem voltak soha igazán rockzenészek. Az erdélyi turnénk szervezése közben történt súlyos gyomorvérzésemmel feküdtem éppen 2009 tavaszán a kórházban, amikor az a hír ért, hogy nem akarnak fellépni a Rákos Betegekért rendezett segélykoncerten, mert az ingyenes, azért nincs gázsi. Ekkor felhívtam telefonon a gitárost és megmondtam, hogy megtehetik ugyan, hogy nem jönnek el fellépni a segélykoncertre, de akkor az MM és RB koncertekre sem kell többet eljönni. Ezt pedig komolyan mondtam, úgyhogy ha nem jöttek volna el végül, már akkor vége szakadt volna a közös életünknek. Mivel a gazdasági válság eléggé keményen éreztette a hatását, a 2009-es év sokkal nehezebben volt szervezhető, mint az előzőek, Nekik pedig soha semmi nem volt jó. A technika, a beállások, az utazások… minden nyűg volt. Hogy értsétek, anyagilag két féle koncert létezik. Az egyik, amikor a megrendelő a szerződésben vállaltaknak megfelelően mindent kifizet, a másik pedig, amikor a bevételből próbálja meg kigazdálkodni a produkció a gázsikat, a technikai költségeket, a szervezési költségeket, a plakátokat és még ezer járulékos dolgot. A szervezést Rudán Jocival csináltuk ketten és többnyire fix díjas koncerteket vállaltuk, az év vége felé rendezett két-három koncerten azonban már akadtak pénzügyi problémák; volt ahol egyáltalán nem kaptuk meg a fellépti díjakat, máshol pedig kevesebbet kaptunk, mint amiben megállapodtunk. Ennek a rendezése azonban már folyamatban van a fiúk felé, akiket csak annyiban érint ez az egész, hogy később kapják meg azt, amiket mi meg sem kapunk! Mégis úgy gondolom, hogy összességében ez a két-három probléma elenyésző a lejátszott uszkve nyolcvan előadással szemben, és a fantasztikus sikereknek feledtetniük kellene ezt a pár sikertelenséget! Mivel Joci és én azt tartottuk a legfontosabbnak, hogy a MOBILMÁNIA minél több helyen jelenjen meg az ilyen kockázatok ellenére is, fölösleges volt, hogy Bajnok mellett még egy basszusgitáros legyen, hiszen az plusz költség, arról nem beszélve, hogy amikor a Mobilmánia előtt RockBand műsort is játszottunk, a zenészek külön fellépti díjat kértek még akkor is, ha csak négy-öt plusz számról volt szó. Emellett a RockBand tagjai olyan egészen más műfajokban is zenélnek, ami teljes mértékben ellenkezik velem és a nézeteimmel, ezért nem óhajtottam a produkciók összeütközése miatt időpontokat egyeztetni Velük. Ráadásul a tavalyi évben, egészen októberig rengeteg problémám volt az egészségemmel; 68-as hemoglobin szinttel játszottam végig több tucat koncertet, ami bármelyik pillanatban ájulást, vagy halált okozhatott volna, de csináltam, mert megrögzött vagyok és mert mindennél jobban érdekelt a közönség, a színpad, a zenekar. Sajnos azonban ez nem számít ebben a rendkívül elanyagiasodott világban, ahol nincs kegyelem, nincs tolerancia. Amikor annak idején kikerültem a kórházból és újrakezdtem az életem, megfogadtam, hogy addig fogok csinálni mindent, amíg jó érzéssel tölt el. Úgy azonban nehéz lelkesen dolgozni minden nap, hogy vannak, akik csak a negatívumokat emlegetik. Ha eljutottunk egy neves fesztiválra, nem örültek a sikerünknek, annak, hogy jó bulit nyomtunk, hanem háborogtak, hogy megint kapkodni kell a beállással, vagy épp várni kell egy órát… stb.
Tudom, hogy én sem vagyok egyszerű eset és a zenekaron belüli demokráciának sem vagyok igazán a híve, de azért, hogy menjenek a zenekar dolgai, sokszorosát tettem annak, mint a többiek. A távozásuknak pedig kifejezetten örülök, mert számukra az egész együtt eltöltött időszak nem jelent semmit. Nem baj, van, akinek viszont számít. Nem vesztünk össze és nem is vesznék velük össze soha, ráadásul van, akihez húsz éves barátság fűz, ami remélem meg is marad. Rájöttem, hogy nem hozzám tartoznak a színpadon, ami nem baj, de be kellett ezt látnom, így viszont a dolog átalakult. Nem kívánok semmiféle neheztelést, vagy rosszat mondani Rájuk, Ők ilyenek és kész. Nem olyanok, mint én és én sem vagyok olyan, mint Ők. Egyszerűen nem vagyunk egymáshoz valók. Valaki egyszer azt írta a honlapunkra, hogy zsoldosok… Sajnos van benne igazság!

HRM: Októberben volt egy koncert a Dürer kertben, ahol meglepő incidensnek lehettünk tanúi. Történt ugyanis, hogy Vámos Zsolt gitáros az egyik dal után lement a színpadról és csak hosszú unszolásra tért oda vissza. Itt azért már lehetett érezni, hogy nincs valami rendben.

Zefi: Igazából én sem értettem, hogy mi volt ez akkor. Később megkértem, hogy magyarázza meg a történteket, mire azt mondta, hogy szokatlanul hangosnak érezte a színpadot, a monitor hangfalakban össze-vissza szólt minden, ami Őt nagyon zavarta és ettől a brutális hangerőtől megfájdult a feje és a füle. Megértettem, pedig a hangmérnökünk akkor az általa javasolt ember volt. Tehát ebből is látszik, hogy a jó sem jó…! Előfordul az ilyen, emberek vagyunk. Talán mégis jobb lett volna, ha szól, hogy mi a gond, mert a problémák azért vannak, hogy megoldjuk azokat! Velem is volt ilyen a P. Mobilban, amikor a tatabányai koncertünkön a monitor hangfalaimba nagyon hangosan adták be a Hammond orgonámat, plusz még a saját Lesli erősítőjén is szólt. A bal fülemet folyamatosan, bántóan érte az erős hangnyomás. Már szédelegtem a színpadon, de eszembe se jutott elhagyni a helyemet; nem kockáztattam az előadást, inkább bírtam és tűrtem. Másnap ugyan zajártalom miatt kórházba kerültem, mert kis híján megsüketültem, tíz napig még infúziót is kaptam, de sajnos ez is hozzátartozik a Rock ’n’ Rollhoz! Visszatérve a kérdéshez, ennek nem volt köze a váláshoz.

HRM: Te döntöttél úgy, hogy menjenek a srácok vagy ők közölték veled a szándékukat.

Zefi: Nem tudtuk egymással közölni a szándékainkat, mivel Ők nem adták meg erre a lehetőséget nekem azzal, hogy három hónap alatt nem tudtunk egy egy órás időpontot összehozni. Ha sikerült volna, mindenképpen felajánlottam volna a távozás lehetőségét.

HRM: Akkor most térjünk át egy másik kényes témára. Vikidál Gyula nemrég telekürtölte a sajtót, hogy munkanélküli kisnyugdíjasként tengeti az életét és már kifutófiú állást is elvállalna, de senki nem alkalmazza. Te sem alkalmazod már Őt, vagy Gyula döntött úgy, hogy kilép a Mobilmánia zenekarból?

Zefi: Azért azt tisztázzuk, hogy Gyula nem az én alkalmazottam, hanem a MOBILMÁNIA tagja és zenekari társam volt. Az elmúlt időszak alatt több mint hetvenöt koncertet játszottunk együtt, kiadtunk egy CD-t, megjelentettünk egy DVD-t, melyek anyagilag is szépen hoztak a konyhára! Sokat utaztunk, alkottunk együtt, ráadásul nagyon jól éreztük magunkat. Gyulán látszott, hogy szereti és szeretné is csinálni, de sok gondot okozott neki összeegyeztetni a családi, a színházi programokat és az egyéni fellépéseket. Már 2008-ban, Tunyó halála után abba akarta hagyni, de akkor még megpróbáltuk megoldani az egyeztetési problémát. Tavaly októberben azonban már jelezte felém, hogy 2010-ben nem biztos, hogy tudja csinálni, mert rengeteg színházi felkérése van. Így sikerült. Most ott tartunk, ha majd ideje engedi, akkor eljön bizonyos előadásokra, melyeknek az időpontjait fel fogjuk tüntetni a honlapunkon. A tavaly december végi szolnoki koncertünkön készült TV-felvételen még úgy nyilatkozott, hogy gőzerővel csináljuk tovább… Már vannak Vele lekötött dátumaink. Én is és a Joe is nagyon sokat dolgozunk azért, hogy a csapaton belül mindenkinek legyen ebből munkája és jövedelme, méghozzá nem is olyan kevés. Ha nem kellett volna annyit egyeztetgetnünk, akkor sokkal többet is játszhattunk volna; tavaly februárban és márciusban egyáltalán nem vállaltunk fellépést Gyula színházi elfoglaltságai miatt, augusztusban, a legnagyobb szezonban, pedig egyéni előadásai miatt nem tudtunk koncertezni. Mi ezt így vállaltuk, mert fontos volt nekünk, viszont olyan is volt, amikor Ő mondott le egyéb fellépési lehetőséget a Mániáért. Az tény, hogy a sok prózai szerep után eleinte erőfeszítéseket jelentett neki visszakerülni a rock színpadra, mostanra azonban énektechnikailag is nagyon szépen visszarázódott és látom rajta, hogy szeretné ezt is, azt is csinálni. Én azért úgy gondolom, hogy Vikidál Gyula a magyar rock műfaj egy kiemelkedő ikonja. Ha Ő úgy dönt, hogy mégis eljön velünk egyszer-egyszer, akkor az ajtónk nyitva áll számára. Nincs köztünk harag, nem is volt és nem is lesz; a színház egy másfajta kihívás, egy másfajta siker Neki, az érzéseit pedig tiszteletben tartom. Mi pedig megyünk tovább.

HRM: Tekintsünk el attól, hogy számokról beszéljünk, de mégis, ma egy zenész meg tud élni Magyarországon a zenélésből? Konkrétan, a Mobilmánia, vagy a RockBand alkalmazottjaként biztosított a jövője valakinek?

Zefi: Ez roppant nehéz kérdés. Az eddig említett időszakban a RockBand és a MOBILMÁNIA produkciók, így együtt játszottak körülbelül nyolcvan előadást (ezek szinte mind nagykoncertek!) másfél év alatt, ami a mai lehetőségekhez mérve nagyon jónak számít, hiszen el tudtunk készíteni egy CD-t és egy DVD-t. A RockBand azonban egy kicsit még jobb helyzetben van, mivel nekünk még egy DVD-nk, sőt az ezt megelőző félévben több előadásunk is volt, közte egy teltházas koncerttel a Petőfi Csarnokban. Ezek a számok pedig magukért beszélnek; nem keveset kerestek a zenészek, de a technikusoknak is normális fizetése volt. A legrosszabbul a menedzsment jár, mert a szervezési munkákat már nem igen lehet ráterhelni a zenészek pénzére, így aki a legtöbbet melózik, az keresi a legkevesebbet. Maradnak a telefon, benzin, internet, próbahely, céges, stb. számlák. Sajnos még most is vannak kifizetetlen számláim, melyek egyedül engem terhelnek!
Mindig hangsúlyozom, hogy havonta egy zenésznek ez maximum nyolc-tíz alkalmat jelenthet munkában, leszámítva a próbákat. A többi, körülbelül húsz nappal azért még lehetne mit kezdeni. Ami viszont mai probléma, hogy a zenészek két-három, esetleg négy különböző műsort betanulva próbálnak lavírozni a lehetőségek között, egy hónapban azonban csak négy szombat van, a koncertek pedig általában a hétvégéken vannak. Nem lehet tizenkét szombatot csinálni egy hónapban és az is örök törvény, hogy augusztus 20-i koncertet csak augusztus 20-án lehet megtartani. Ma már mindenki játszik, mindenhol. Sokan azt mondják, nem lehet egy zenekarból megélni, én viszont úgy gondolom, ha egy helyen látnak minket, akkor érdekesebbek leszünk, az időpont egyeztetési problémákról nem is beszélve!
A jövője annak van biztosítva, aki tud alkalmazkodni, aki felfogja, hogy egy seggel nem lehet több lovat megülni, aki tolja a szekeret és nem teszi le menet közben a lábát, hogy még nehezebben lehessen haladni, aki a csapatszellemet érzi és hozzáteszi azt a pluszt, amit tud, ha mindenki egyet akar, ha a zenekarát a sajátjának érzi, akkor van jövő is. Most minden sokkal nehezebb, sokkal jobban össze kell tartanunk, sokkal több kitartásra, sokkal több munkára van szükség, de bizakodnunk kell.

HRM: Egyre több muzsikustól halljuk, hogy a kiadóktól filléreket kapnak egy-egy albumért és a jogvédő hivatal sem fizet, vagy csak alamizsnát a művészek szellemi terméke után. A Te zenekaraidnál, hogy működik ez?

Zefi: Ez az egész törvény hibásan van kitalálva; rengetegen nagyon, de nagyon jól jártak és járnak ebből ebben az országban. Nekünk rockzenészeknek a legnehezebb. Miért? Mert minket nem játszanak a rádiókban, már-már a diszkrimináció határát súrolva nem kívánnak foglalkozni velünk bizonyos rádiók, televíziók és hogy ki mehet be mégis riportokat adni, azt bratyizások döntik el. Ha csak egyszerűen kiadsz egy jó DVD-t, vagy megcsinálsz egy szuper koncertet, senki nem fog írni róla. Amikor leukémiával kórházba kerültem, több száz újság, tv, stb. keresett meg, hogy bejönnének fotózni, filmet forgatni… Vikidál Gyula levelére is azonnal ugrott a sajtó…, pedig mennyire büszke volt a CD-nkre, DVD-nkre, biztosan szívesebben beszélt volna arról, ha hívják!
A szerzői jog védelme mindenhol az egész világon nagyon komoly dolog, csak itt nem. A szerzői jogdíjaim olyan nevetséges számok éves szinten, hogy szégyellem leírni, vagy kimondani. Ugyanakkor vannak kollégák a zenész szakmában, akik autókat gyűjtenek a befolyó jogdíjaikból, mint Brezsnyev elvtárs…! Amíg én háromezer forintot kapok, addig mások húsz-harminc milliót, ami elképesztő, főleg a több mint harminc éves folyamatos rockzenészi munkám után. Miért…?Én sem értem. A jogdíj pénzek közül a rádiójátszatás a legmeghatározóbb, oda azonban nem a zenei teljesítmény alapján lehet bekerülni! Pedig ma már mindenki, mindenhol fizet jogdíjat: a bevásárlóközpontok a náluk szóló zenéért, a telefonhasználók a csengőhangokért, az üres cd-kért, dvd-kért, az usb tárolókért, memóriakártyákért, stb., de ezeket is ugyanazok között osztják szét. Szinte megszámolni sem tudom, hány koncertet játszottam, hány kiadványon szerepelek, hány zenekar játssza a szerzeményeimet… A kiadók eladási listája alapján fizetendő jogdíjak elszámolása követhetetlen. Szinte bizalmi elv alapján hisszük el, amit mondanak, az előadói jogdíjak pedig még ennél is kevésbé követhetőek! Arról nem beszélve, hogy a Mobilmánia lemez megjelenése napján már három címet találtunk az interneten, ahonnan ingyen, - jogtalanul - le lehetett tölteni az anyagot. A másolásokról nem is beszélve! De hasonló a helyzet a szakmán belül is: nem régen több kiadvány is napvilágot látott úgy, hogy a beleegyezésünket sem kérték hozzá, fogalmunk nincs, hogy mi van azokon a régi kiadványokon amiken szerepelünk, megfelel-e annak a minőségi követelménynek, amit én, vagy a többi művész szeretne, hogy a neve alatt a közönséghez kerüljön és vajon ki határozza meg ezen termékek árait?! A vásárló szempontjából jó, ha a termék olcsó, de egy ilyen termék árának tartalmaznia kellene a szerzői- és előadói jogdíjakat is, hiszen egy lemezfelvétel sokszor több havi munka, amiért a zenészek nem kapnak külön fizetést! A fent említett kiadványokkal kapcsolatban a jogvédő hivatalnál érdeklődtem és nem is tudnak a kiadványokról! Mindez jogtalanul és felelőtlenül zajlik és közben mindenki büszke, hogy milyen olcsón lehet hozzájutni. Csak egyet felejtenek el, hogy ezeken a kiadványokon zenészek is zenéltek..., és nemcsak tokból, borítóból áll a történet! Talán minket is meg kellene kérdezni, mert mi egy fillért sem kapunk, viszont aki nagyon olcsón jelenteti meg ezeket a kiadványokat, az igenis felvesz egy csomó pénzt… méghozzá egyedül.
Másik: A koncertek után a rendező szerveknek be kell fizetniük az elhangzott dalok után a szerzői jogdíjakat, KÖTELEZŐEN. A MOBILMÁNIA és a RockBand esetében mi minden koncertünket lejelentünk a jogvédő hivatal felé, mivel nem csak a saját, hanem olyan szerzők dalait is játsszuk, akik nincsenek a MOBILMÁNIÁBAN, de ettől függetlenül Ők is meg kell, hogy kapják a szerzői jogdíjukat. (ahogy pl. Horváth Attila szövegíró is). Most, a napokban éppen az derült ki, hogy egy városi polgármesteri hivatalt - akiknél két éve koncerteztünk -, mint szervezőt a szerzői jogvédő hivatal, fizetésre kötelezett. Miután ez nem két fillér, mert több mint tízezer ember volt jelen a koncerten, így közölték, hogy bár szerették volna, de az idén nem mehetünk oda koncertezni, mert Ők fel vannak ezen háborodva!! ? Bizonyos vidéki kiadó az Artisjus jogász alkalmazottját a lakásán megfenyegette, hogy maradjon ki a művészt illető jogdíj ügyekből, mert megüti a bokáját, finoman mondva… Na? Szép mi? Ez itt kérem Magyarország!
A betegségem alatt szembesültem azzal is, hogy ugyan évtizedekig fix ORI fellépti díjért játszottam több száz koncerten, mint hivatásos előadóművész, egyetlen fillért sem fizetett be utánam az ORI és az azt követő IRI, de a műsort megrendelő Művelődési Házak sem. Pedig akkoriban még egy nyolcszáz fős Művelődési Házban legalább ezren voltak, akik közül minimum kilencszázan fizettek is a jegyért! Nem tudom, hogy ez kinek a felelőssége, de az ORI jogutód nélkül megszűnt… A korombeli zenészek lassan elérik a nyugdíjkorhatárt, csak épp nyugdíjra nem számíthatnak, hiába csináltak mindent hivatalosan, az akkori feltételeknek megfelelő engedélyekkel!

HRM: Bár ökölbe szorul a kezem néha, de mégis elhallgatnálak még, viszont megoldást biztos nem találunk erre most, így térjünk vissza a tagcserékre. Nem érzed úgy, hogy a zenekari átalakulásokkal kicsit Te is beállsz a P. Mobil, P. Box sorba, vagy ez egy természetes folyamat?

Zefi: Nem hiszem, hogy az általad említett zenekarok közé sorolhatnám magam tagcserék szempontjából.
Nem tudok és nem is akarok olyan problémákkal mit kezdeni, hogy a helyettesítő buszban nincs légkondi… hogy van, akinek nem tetszik, hogy Bajnok nem szeret a koncertek után rögtön hazaindulni…, hogy a hangbeállásra nincs több óránk…, hogy hiába állítjuk be a kontrolokat egy fesztiválon, az úgyis változik…, hogy hangos a színpadon a zene… ezek nem jelenthetnek áthidalhatatlan problémákat rockzenészeknek! Mindazonáltal hangsúlyozom, hogy jó zenészek és így is két évig csináltuk együtt. Az is lehet, hogy ha nem ebben az időszakban kezdünk el együtt dolgozni, sokkal tovább is mehetett volna, de ez most így nem működik, egyszerűen nincs benne több. Viszont a P. Mobil után (ahol kisebb megszakításokkal úgy tizennyolc évig voltam!) a TRB nyolc évig működött együtt tagcserék nélkül, ami után a RockBand két éves folyamatos és sikeres pályafutását a betegségem szakította meg. Most, hogy a régi tagokkal ismét együtt leszünk, áthidaltuk ezt az elmúlt két évet, ugyanúgy folytatjuk tovább. Azért a Donászy-Kékesi- Zeffer hármas mindig is meghatározó volt a múltban, remélem lesz még elég energiánk és türelmünk ezt továbbra is bizonyítani. Egyébként én lojális, határozottan hűséges típus vagyok, hiszem, hogy az állandóságot szereti a közönség is, hogy a kitartás meghozza az eredményt, de a betegségemen túl már én is azt mondom, nem kell görcsösen ragaszkodni semmihez, ha annak hosszú távon nincs értelme, vagy nem szerez örömöt.

HRM: Jut eszembe, mi lett a vége a Rockinformos különszám vitának? Ha jól tudom ott jogi útra terelték az ügyet.

Zefi: Nézd, a Mobilmánia megalakulása nem kevés álmatlan éjszakát okozott egyeseknek, akik aztán lejárató hadjáratot indítottak ellenünk. Nem igazán tudtunk volna jó szájízzel nyilatkozni olyanról, amit szinte el akartak venni tőlünk. A Rockinformban nem adtunk interjút, mert megállapodtunk, ha egyikünk úgy dönt, hogy ki akar maradni, akkor a másik három sem nyilatkozik. Ezt a Gyulával együtt beszéltük meg, aki nem akart nyilatkozni, így mi is tartottuk magunkat ehhez. Ma is azt mondom, jól döntöttünk! Egyébként nem csak a Mobilmánia tagjai vonták vissza nyilatkozatukat, csak arról nem beszélnek! A kérdésedben jelzett jogi útra terelést pedig mi indítottuk el, de nyilvánvalóan nem a riportok miatt. Most már a Rockinform kiadója keresi velünk a kapcsolatot, hogy tisztázzunk azóta felmerült olyan kérdéseket, melyekben Ők hibáztak velünk szemben, mint például a P. Mobil nagy ajándék kiadványainak esetében. Ezek kiadása igaz, hogy nagyon olcsó volt a közönség számára, csak az előadókat felejtették el megkérdezni, hogy van-e a kiadónak joga kiadni ezeket a mi beleegyezésünk nélkül; ezt próbálják Ők tisztázni. Mi első lépésben a peren kívüli megoldást javasoltuk, de ha így nem sikerül, akkor jöjjön, aminek jönnie kell. Úgy tűnik azért a kiadó sokkal értelmesebben gondolkodik, mint az, aki áruba bocsátotta feléjük nem kis anyagi ellenszolgáltatásért a felvételeket; Ők is érzik, hogy nem jó ez így. No és akkor mindjárt vissza is kanyarodhatunk a megélhetési témához…! Rövidesen, ha a megegyezés létrejön, a Rockinformnak is nyilatkozunk, ha igényt tartanak rá.

HRM: Vannak olyan karizmatikus zenészek, ill. bizonyos zenekarokban alapító tagok, akik szerint teljesen mindegy ki játszik mellettük, ott Ők számítanak igazán. Te, hogy látod ezt?

Zefi: Ebben van igazság, ezt azonban nem a karizmatikus egyéniséggel rendelkező művész, hanem a közönség dönti el. Hogy kiből lesz karizmatikus egyéniség, az az évek, évtizedek alatt alakul ki, de tény, hogy mostanában a zenekarok nem maradnak meg EGYÜTTESNEK - ha érted mit szeretnék mondani - inkább az a jellemző, hogy az énekes mögött kísérő zenészek dolgoznak. Ez az általános. A RockBand eddigi felállásában az új tagok nem hoztak számottevő közönséget, tehát általuk nem nőtt a RockBand tábora; általam Őket megismerte az addigi közönség, de általuk engem újabb emberek nem ismertek meg. Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha azt mondom, engem kötelez a múltam, hiszen tőlem megszokták, ha csinálok valamit, akkor az színvonalas, a koncertprogram pedig jó lesz. Ez – remélem - garancia. Természetesen a fiatalok körében is vannak nagyon komoly előadók. Itt meg kell említenem a RockBand - akkor még - nagyon fiatal gitárosát Lukács Petát, aki Závodi János mellett is nagyon népszerű tudott lenni (érte például sokan jöttek meghallgatni a zenekarunkat), a RockBandben és a MOBILMÁNIA zenekarban pedig Kozma Tamás az, aki szintén nagyon ott van emberként és zenészként is!!! Visszatérve az eredeti kérdésedre, szerintem akkor jó, ha mindenki számít a produkcióban; az természetes, hogy akinek nagyobb neve van, az nagyon húz, de akkor lesz igazán jó az együttes, ha minden zenekari tag odateszi magát! Még csak pár napja publikus, hogy Donászy Tibi visszatért hozzánk és máris rengeteg levelet kaptunk, melyekben jelzik, hogy örülnek Neki, tehát biztosan erősödünk Vele.

HRM: Akkor beszéljünk egy kicsit a jövőről. Kozma Tamás maradt a bandákban és érkezett Tibcsi, valamint egy számunkra ismeretlen gitáros, Szentkirályi Jani. Mesélnél egy kicsit a döntéseidről?

Zefi: Mint ahogy az előbb is mondtam Róla, Kozma Tamás azért marad, mert ide való; azt szereti, amit én, érzi a csapatszellemet, alkotó és segítőkész, ráadásul nagyon jó zenész. A házi stúdió munkában, amit én kevésbé érzek, nagyon otthon van, meg is osztja ezt velünk, amivel szintén emeli a zenekar értékét. Önzetlenül teszi a dolgát a zenekarban, az együttesért.
Donászy Tibi: Vele már több mint tizenöt évet játszottunk együtt, beleértve a P. Mobil, TRB és RockBand éveket. Egyébként hogy tudd és tudjátok, 2008-ban a turné közepén két hétre beteg lett az előző dobosunk, ami miatt nagy bajba kerültünk. Egyetlen megoldás jutott eszembe, hogy szólok Tibinek, segítsen ki minket. Négy nagy koncertről volt szó, a Tibi pedig rögtön elvállalta. Megnéztük a dalokat és körülbelül a kétharmadát tudta; próbáltunk és már nyomtuk is a bulikat. Abban a pillanatban, hogy velünk volt, egészen másként izzott a levegő körülöttünk. Jelezte is felém, hogy szívesen beszállna a Mobilmániába, de nem tehettem meg az akkori dobossal, hogy elküldöm, így plusz még egy évet játszottam Vele végig. DONÁSZY TIBI Magyarország legjobb rock dobosa, ráadásul nagyon jó barátom. Alig vártam ezt a pillanatot, hogy ismét együtt lehessünk és Ő is ugyanezt mondta, mikor felhívtam, arról nem beszélve, hogy rengeteg embernek is ez volt az igénye. Kékesi Bajnok László pedig egyébként is a MOBILMÁNIA és a RockBand tagja volt, így ismét együtt vagyunk hárman. Hamar rájöttem arra is, hogy két basszusgitáros nem szükséges egy zenekarban.
A Szentkirályi Jani egy nagyon érdekes találkozás. Amikor 2007-ben elkezdtünk „RockBandezni” a srácokkal, a Marshall cég mellém állt oly módon, hogy az általam kért gitárost támogatja erősítőkkel, hangfalakkal. Ez a választásom akkor a régi gitárosra esett; elmentünk a magyarországi Marshall képviselethez ahol is megállapodtunk az endorseri lehetőségeiről. Ebben az az érdekes, hogy még pár hónap se telt el, a Marshall képviselet már a figyelmembe ajánlotta az elképesztően jó gitáros Szentkirályi Janit, pedig tudták, hogy kivel dolgozom. Egy év múlva felvettem Szentkirályival a kapcsolatot. Sokat beszélgettünk, megfogott a szerénysége, az emberi jó tulajdonságai és persze a gitározása. Több munkáját is megmutatta, melyekből kitűnik, hogy fiatal kora ellenére fantasztikus gitártudással rendelkezik; Lukács Péter óta nem találkoztam még hozzá hasonló tehetséggel. Miért van a MOBILMÁNIÁBAN? Mert megszerezte a bizalmamat és remélem, hogy az idő minket fog igazolni, jól fogunk tudni együtt alkotni.

HRM: Arra nem gondoltál még, hogy egybeolvaszd a két zenekart és legyen egy stabil gárda?

Zefi: A stabilitást a Donászy Tibi személye hozta meg. A RockBand és a MOBILMÁNIA tagjai ugyanazok, így kissé már össze is olvad a két zenekar, kivéve, hogy a Mobilmánia énekese Magyarország egyik legjobb rocktorka, Rudán Joe. A két zenekar műsoraiban válik szét és csak néhány koncertünk lesz külön a RockBanddel. A TRB dalokat és kiadványokat különösen szeretem, de nemcsak én, hanem a zenészek és a közönség is, éppen ezért nem szeretném, ha elvesznének. Így most az RB műsorába több olyan dalt is visszaállítunk, amit Bajnok énekel. A MOBILMÁNIA zenekarban a Rudán Joci a fő hang, mellette a Bajnok is és én is énekelünk egy kicsit, sőt Vikidál Gyula is többször velünk lesz, ami miatt az sokkal színesebb. Tervezzük, hogy a MOBILMÁNIA műsorában a jövőben TRB és RB dalt is játszunk, sőt még az is lehet, hogy a Joci is fog ezek közül egyet-kettőt énekelni. Továbbra is négy ex- P. Mobil tag van a csapatban, Tunyó emlékét pedig méltó tisztelettel kezeljük és visszük tovább magunkkal, mintha ott lenne velünk. A koncerteken megszólal a hangja és látható is a technika segítségével. Nagyobb koncertjeinkre kimagasló egyéniségeket is hívunk, ahogy már Kalapács Józsit is hallottátok, így jön majd hozzánk néha-néha Takáts Tomi, Keresztes Ildikó és még sokan mások. Rengeteg ötlet és terv van bennem, igyekszem létrehozni olyan zenei alkotásokat, amik maradandó élményt jelentenek nekünk, zenészeknek és a közönségnek is.

HRM: Mikor láthatja a közönség először élőben a bandát?

Zefi: 2010. március 27-én Székesfehérváron, a FEZEN klubban lesz a MOBILMÁNIA első nyilvános koncertje ebben a felállásban: RUDÁN JOE – DONÁSZY TIBOR – KÉKESI LÁSZLÓ – ZEFFER ANDRÁS – KOZMA TAMÁS –SZENTKIRÁLYI JANI. 2008 tavaszán is innen indultunk és ez most is így lesz. Jegyek rövidesen kaphatók elővételben, ötszáz főnél létszám stop van!
Még ebben az évben szeretnénk új albumot készíteni és reményeink szerint lesz egy tíz állomásból álló road-show az ország nagyvárosaiban, ahol számítanak ránk. A nyáron több nagy koncertet tervezünk, de fesztiválokra, motoros találkozókra is sok felkérést kaptunk. A legfontosabb esemény idén is az évek óta hagyományos AGÁRDI POP – STRAND koncertünk lesz július 24-én, melyen Keresztes Ildikó és Vikidál Gyuszi is hallható lesz velünk. Az idén ünnepeljük Bajnokkal, hogy harminc éve zenélünk együtt, melynek alkalmából egy válogatás albumot és közös, zenés közönségtalálkozókat is tervezünk. 2011-ben Sportaréna koncertünk lesz, ami egy komplex életmű koncert lesz a MOBILMÁNIA zenekarral. Nagyon sok tennivalóm van még; készülök megjelentetni egy újabb könyvet és a már megjelent Őssejt és rock and roll című könyvemnek is készül az angol átdolgozása, ami jövőre fog megjelenni Amerikában. A régi barát és szerzőtárs, Horváth Attila továbbra is velem és velünk van, hallgatok a véleményére, nekem Ő a legfontosabb tanácsadóm. Hozzá szaladok, ha elbizonytalanodom, Ő segít gondolkozni, amikor nekem már nem megy…

HRM: Akkor most már tényleg megteszem az udvariassági kört; hogy vagy?

Zefi: Köszönöm kérdésedet, én mindig jól vagyok…! Akkor vagyok különösen jól, ha dolgozhatok, zenélhetek! Tudok örülni a mának és a pillanatoknak, annak ellenére, hogy vannak bőven problémáim; ezeket azonban kész vagyok folyamatosan megoldani. Nem vagyok tévedhetetlen és hibátlan, de nagyon tudok szeretni és nem akarok senkit sem bántani. Szenvedélyesen csinálom a dolgom, belemagyarázni pedig mindenbe, mindent lehet. Egy pár embernek üzenem innen, hogy most nem tudom, van e rajtam sapka, vagy nincs…

Szakáts Tibor, Szöcske