Messziről jövünk (Zeffer-Horváth)

Messziről jövünk. Nagyon messziről.
Magas hegyeken át és keresztül az időn.
Sokat láttunk már. Fájdalmat és csodát.
Bűnt és büntetést. Születést, halált.
Hány dal, hány történet még
nincs megírva, úgy maradt félbe.

Legyen még idő folytatni tovább,
csak hogy mind ne vesszen el.
Akkor talán még marad jelünk,
ha már nem leszek, ha már te sem leszel.
Hány dal, hány történet már
nincs megírva, úgy szakadt félbe.

Elment a Nap és elbújt a Hold.
Eltűnt a csillag. Ma ennyi dolga volt.
De mind visszajön, ha megfordul az ég.
Csak embert nem láttam soha visszajönni még.

Álljunk meg kicsit. Gyere, gyújtsunk rá
és nézzünk körül. Innen most hová?
Annyi mindent tudunk, annyi mindenről,
de egyet sosem. Győzni az időn.
Hány dal, hány történet már
nem lesz megírva. Úgy szakadt félbe.

Elment a Nap és elbújt a Hold.
Eltűnt a csillag. Ma ennyi dolga volt.
Mind visszajön, ha megfordul az ég.
Csak embert nem láttam soha visszajönni még.
Elment a Nap és elbújt a Hold.
Eltűnt a csillag. Ma ennyi dolga volt.
Mind visszajön, ha megfordul az ég.
Csak ember nem jön vissza. És nem tudom, miért.